Gazdaként és egyben kutyavezetőként folyamatosan nagy hatással vagyunk a kutyánkra. Ideális esetben megfelelő kapcsolatról, kötődésről, kölcsönös figyelemről és megértésről beszélünk, ami nem csak a mantrailingnél, hanem a mindennapokban is nagyon fontos.
Mivel életének nagy részében irányítjuk a kutyánkat, megmondjuk, mit csináljon, ezért nagyszerű dolog a mantrailingben, hogy bár pórázon és hámban, de mégis szabadon dolgozhat, mi pedig követjük őt. Persze nem mindegy, hogyan tesszük ezt és építjük fel a közös munkát. Az, hogy felhatalmazást adunk neki, és eljutunk arra a szintre, mikor teljesen önállóan dolgozik, még nem jelenti azt, hogy ne lennénk befolyással tudatosan vagy tudattalanul a viselkedésére, így magára a nyom követésére is.
Kockázatok:
-
Nem megfelelő reagálás, statikussá válás.
-
A kutya jelzéseinél nem megfelelő irányba való mozgás, hátrálás, ezáltal a kutya magunkra vonása és összezavarása.
-
Nem nyújtunk elegendő támaszt a kutyának, pl. túl távol vagyunk tőle stresszhelyzetben.
-
Gyakran ugyanott történik a keresés.
-
Sokszor ugyanazt a személyt keresi a kutya.
-
Csoportos képzésen azonos nyomot dolgoz ki minden kutya és ugyanott rejtőzik a keresett személy.
-
Túl sok segítséget nyújtunk neki: pl. a viselkedés tényleges megváltozása nélkül pórázzal való befékezés, lekérdezés és manipulálás.
-
Nem hagyjuk, hogy magától jöjjön rá a megoldásra, türelmetlenek vagyunk.
-
Manipuláció a testbeszédünk által (ráutaló magatartás).
Célkitűzések:
-
Konfliktushelyzetek megoldása, a kutya azokon való átsegítése, félelmek leküzdése.
-
Magabiztosság növelése megfelelő fellépéssel (pl. dinamikusan megyünk vele, a kutya számára bizonytalan helyzetben).
-
A kutya viselkedésének megismerése, megtanulása és értelmezése manipuláció nélkül!
-
A kutyában tudatosuljon, hogy a mantrailing során is társként számíthat ránk!
A befolyásolás formái
… a felvezető által: általában ismert nyomon nem kap elég teret a kutya egy helyzet kidolgozására – vagy vakon a kutyavezető bizonyos dolgokat tévesen feltételez -, így az eb nem tudja megtapasztalni a nyomszáron való haladás és az arról való letérés közötti különbséget, emberi léptékkel van bekorlátozva, pl. 1-2 póráz hosszt térhet el a nyomtól. De honnan tudjuk mi emberek, a kutya mit és hol érez, ha nem kizárólag talajtörések követésére van kényszerítve? Nem az emberi lépték számít, azaz mi vagy a kiképző elképzelése szerint mit akarunk a kutyának megengedni – hiszen ez az egyedtől és a helyzetektől, továbbá a környezeti tényezőktől is függ -, hanem mindig a kutya viselkedése ill. annak változása a mérvadó.
… a felvezető számára nem, de a kiképző vagy kisérő számára ismert, un. vak nyomoknál: sok esetben előfordul, hogy a kiképző, kísérő lemarad, ha a kutya rossz irányba megy, és lehet, ezt az ember észre sem veszi, csak a videófelvételeken látszik, vagy kiabál utána, stb.. Ezt a segítséget észlelheti a felvezető, de kifinomult megfigyelő képességével leginkább a kutya. Ez pedig azt a kockázatot hordozza magában, – az eredményével pedig mindenki számára ismeretlen nyomokon, vizsgákon, bevetéseken szembesülhetünk -, amikor a kutya megtanulja „olvasni” az ilyen jellegű emberi testbeszédet és elkezd rá hagyatkozni.
A célunk az, hogy a kutyánkat se kutyavezetőként, se kísérőként ne tudjuk véletlenül sem megvezetni, hanem végig a nyom követésére koncentráljon.
Okos Hans
