Nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy az új Mantrailing Magazint egyből egy igazán örömteli beszámolóval kezdhetjük. A közelmúltban egyesületünk kiképzője, Fazekas Tibor, aki a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület önkéntes kutyavezetője is, Ison nevű kutyájával közreműködött egy eltűnt bácsi megtalálásában!

Tibi, először is engedd meg, hogy gratuláljunk ehhez a nagyszerű eredményhez Neked és a mentőkutyás csapatotoknak, a Mancs a Kézben Egyesületnek! Kérlek, mesélj nekünk erről a sikeres keresésről, hiszen ezek a részletek nem csak a mentőkutyásoknak, hanem a mantrailinget sportként űzőknek is nagyon érdekesek!

  1. augusztus.5-én 15:00 körül egy ismerős megkeresett, hogy tudunk-e keresőkutyás segítséget nyújtani, mert Bugyi községben eltűnt egy barátjának a szomszédja, egy 80 éves demenciával küzdő bácsi. Kértem, hogy a minél pontosabb adatgyűjtés érdekében adja meg a telefonszámomat a családnak, hogy közvetlenül tudjunk beszélni. Közben elindítottam a riasztási láncot a csapattársaim és a többi mentőkutyás szervezet irányába. Az adatgyűjtés során kiderült, hogy a bácsi a feltételezések szerint a kora reggeli órákban a lakhelyéről ismeretlen helyre távozott, egyébként a demencián kívül más súlyos betegsége nincs és a korához képest jó a fizikai állapota.

Ezek alapján úgy ítéltem meg, hogy több mantrailinges kutyára is szükség lehet a keresésnél, így további kutyavezetőket kértem a helyszínre ill. készenlétbe. Az eltűnés helyére 3 fővel és 4 személykövető kutyával érkeztünk nem sokkal 17:00 után. A család természetesen már a rendőrség segítségét is kérte, a Dabasi RK munkatársai gépkocsival és a nyomkövető kutyával már dolgoztak Laci bácsi megtalálásán. A rendőrségi nyomkövető kutyával egy állítólagos szemtanú által megadott helyszínt ellenőriztek, míg mi a lakhelytől kezdtünk el dolgozni. 

Ilyenkor valamilyen speciális protokoll szerint jártok el? Sok olyan történetet hallottunk, hogy a keresett személyt mintha a föld nyelte volna el.

Minden eltűnés egyedi keresési stratégiát igényel. Korábbi esetek tapasztalatai alapján a szemtanúk állításait mindig fenntartással kezeljük. A keresés egyetlen biztos pontja az eltűnt lakhelye volt, így mindenképpen onnan akartuk megkezdeni a munkát. Azt terveztük, hogy amennyiben a kutya munkája egyértelműen a szemtanú által meghatározott hely felé vezet, a kutyát megállítjuk, kocsival oda visszük és ott újra indítjuk a munkát.

Mennyire tudtok ilyenkor a jelenlévőkkel együttműködni? A mantrailinget ismerve az egyik kulcsmomentum a megfelelő szagminta beszerzése, valamint a helyszínen lévő zavaró tényezők felmérése.

A munkát minden esetben megelőzi egy személy eltűnésénél a családtagok kikérdezése, hiszen minden apró információ fontos lehet, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni. Szükséges továbbá a megfelelő szagminta beszerzése. A kutyák indításához steril mullapok segítségével rögzítettem szagmintákat Laci bácsi cipőjéből, ágyneműjéből és a kanapéról. Fontos, hogy lehetőség szerint minden olyat, ami megzavarhatja a kutyát a munkában, előzzünk meg. Ezen a helyszínen egy pár hetes kiscicát, egy hatalmas kandúrt és Laci bácsi öreg terrierjét kellett biztonságos helyre zárni, hogy nyugodtan elkezdhessünk dolgozni. 

Ez azért izgalmasan hangzik, mint egy igazi nyomozás! Nem kevés zavaró tényezőt kellett ezek szerint kizárnotok. Ezek után indítottad el a keresőkutyádat?

Közben tájékoztattak minket, hogy a nyomkereső kutya munkája nem mutatott eredményt a szemtanú által meghatározott helyen, így a tervek szerint folytattuk a munkát és indítottuk Ison-t, a 4,5 éves leopárd kutyámat a háztól. Ison határozottan elindult a nyomon és haladt egészen a közelben lakó családtagok házáig, ahol több irányt kizárva a szemben lévő nyitott telekre ment be, egészen a telek végén kezdődő sűrű nádasig. Ezen a részen fokozott érdeklődést mutatott a nádas felé, de egyértelmű bevezető utat a rendkívül sűrű növényzet miatt nem talált, ezért vissza mozgott az útra, itt viszont egyértelműen jelezte, hogy nem tud tovább menni.

Ez alapján milyen következtetésre jutottál?

A keresési munkákat mindig rögzítjük GPS-el, így a keresés eredményét térképen meg tudtam mutatni a kutatást vezető rendőrnek és kértem őket, hogy a közben megérkezett drónnal a nádast kezdjék el átvizsgálni, mert Ison azon a részen furcsán viselkedett. Ezzel párhuzamosan a háztól elindítottuk Ebo-t ,a rhodéziai ridgebacket, gazdája Major Márk vezetésével, hogy ellenőrizzük Ison munkáját. Ebo szinte teljesen azonos útvonalat követett,  kb. 100 méterrel távolabb adott nyomvég jelzést, mint Ison. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a feltételezett szemtanú nem az eltűnt személyt látta és a kutyák munkája alapján Laci bácsinak a közelben kell lennie. Az autókhoz visszafelé haladva azt terveztük, hogy további, területkutató kutyás segítséget kérünk és elindítunk egy harmadik kutyát is, hátha tovább tudunk pontosítani. Ekkor bevágott elénk a kutatást vezető rendőr kocsival, kiabálva, hogy a nádasban a drón felfedezett egy személyt, akire illik az eltűnt leírása és kb. 80 méterre van a helytől, ahol Ison elakadt.

Most libabőrös lettem, ez fantasztikus! Hogyan zárult végül az eset?

Azonnal elindultunk arrafelé, amit a drón jeleztett, de a sűrű nádas komoly akadálynak bizonyult. Csak libasorban tudtunk haladni, egy embernek utat kellett törnie a sűrű növényzetben. A drón végig a személy felett lebegett, így mindig tudtuk az irányt, hogy merre kell haladni. Kb. 10 perc kellett, hogy elérjük a jelzett helyet és megtaláljuk Laci bácsit, aki a körülményekhez képest jól, de kicsit zavart állapotban volt. Amilyen gyorsan lehetett kikísértük a nádasból a már várakozó mentőhöz.

Igazán örömteli, hogy épségben megtaláltátok a keresett bácsit. Sok mindenen múlhat az eredményesség, most minek tudnád ezt be?

A család gyors segítség kérésének köszönhetően az eset szerencsésen zárult. Laci bácsi másnap már újra otthon volt a családjával. Ez az eset is megmutatta, hogy a mantrailinges kutyák milyen fontosak egy eltűnt személy felkutatásában. Nem túl gyakran jutnak el teljesen a keresett személyig, de iránymutatásuk hathatós segítséget nyújthat az ügyek sikeres lezárásában.

Köszönjük és további sok sikert kívánunk a továbbiakban Neked és a mentőkutyás csapatotoknak is!